A papírforma érvényesült a férfiak 4x10 km-es váltó versenyében a libereci világbajnokságon, ahol Norvégia sorozatban ötödször lett világbajnok.
Nem akármilyen versenyt hozott a férfiak 4x10 km-es váltóversenye a libereci vil ágbajnokság pénteki napján. A tizenöt csapatos mezőnyben legalább 6-7 csapat pályázott reális eséllyel az aranyérme megszerzésére. Az első embereknél aztán a férfiak váltó versenyein némiképp szokatlan történések zajlottak. A kör elején még Eldar Roenning húzta a mezőnyt, majd pedig a kanadai (!) váltó első embere, Devon Kershaw diktálta a tempót. Ez olyannyira sikerült neki, hogy az első váltásnál a német és a kanadai váltó váltott elsőként, az észtek (12 mp hátrány), az amerikaiak (16 mp), a finnek (19 mp) és a norvégok (24 mp) előtt. A csehek (Martin Jaks), az olaszok (Roland Clara) és a svédek (Daniel Rickardson) első embere hatalmas hátrányt szedett össze így ezen váltók már nem maradtak harcban az éremért.
A második embereknél a kanadai váltó visszacsúszott és az élen a német-finn-észt hármas haladt, nagyjából 15 másodperces előnnyel a nagy esélyes címvédő norvégok előtt. A norvég váltó második embere, Odd Björn Hjelemeset 24 másodperces hátrányról kezdte meg a saját 10 km-es körét, de a két évvel ezelőtti 50 km-es világbajnok hatalmas tempót diktálva megpróbált felzárkózni. Ez végül nem sikerült neki, hiszen az utolsó kilométereken Tobias Angerer elindult, vele pedig csak Sami Jauhajarvi, a finnek második embere tudott elmenni. Fél távnál a német és a finn váltó haladt az élen, 13,2 másodperccel Észtország és 23,9 másodperccel a norvégok előtt.
A harmadik embereknél sokáig nem változott semmi, majd 7 km-nél Franz Göring megpróbált elindulni és leszakítani a finnek harmadik emberét, Teemu Kattilakoskit. A norvégok harmadik embere az a Tore Rudd Hofstad volt, akitől azt várták, hogy elsőként vált majd, de ez nem sikerült neki, hiszen Göring végig tartotta vele szemben a 20 másodperces különbséget. A németek első három embere nagyszerűen ment és így az utolsó embereknél hatalmas esélyt kaptak arra, hogy a német férfi váltó történetének első aranyérmét szerzezzék meg a világbajnokságokon.
A németek utolsó embere (Axel Teichmann) 14 másodperces előnnyel válthatott elsőként, mögöttük a norvégok (Petter Northug) jöttek a második helyen és ekkor már egyértelmű volt, hogy a finnek szerzik meg a harmadik helyet. Az utolsó 10 km elején Northug gyorsan ledolgozta a hátrányát Teichmann-nal szemben, majd ők ketten egészen 39,8 km-ig együtt mentek. Az utolsó métereken pedig a szenzációs hajrájáról híres Petter Northug ismét megmutatta félelmetes végsebességét, amivel végül megnyerte Norvégiának az újabb világbajnoki címet. A német váltó ezüstérmes lett, így immár a hatodik német ezüstöt szerezték meg a libereci világbajnokságon, de aranyérmük továbbra sincsen a németeknek.
A norvégok 2001 óta zsinórban ötödször nyerték meg a férfiak váltó versenyét, amivel új rekordot állított fel a férfiak világbajnoki győzteseit figyelembe véve. A vonatkozó rangsor élmezőnye az alábbi:
|
|
Nemzet |
Versenyszám |
Évek |
|
5 |
Norvégia |
4 x 10km váltó |
2001-2009 |
|
4 |
Norvégia |
4 x 10km váltó |
1991-1997 |
|
3 |
Finnország |
4 x 10km váltó |
1934-1936 |
|
3 |
Svédország |
50km klasszikus |
1934-1936 |
|
3 |
Finnország |
30km klasszikus |
1962-1964 |
|
3 |
Szovjetunió |
30km klasszikus |
1976-1980 |
|
3 |
Svédország |
30km klasszikus |
1982-1987 |
|
3 |
Svédország |
50km szabad stílus |
1989-1993 | |