Férfi 30 km-es üldözéses (február 20.)
A bevezetőben említett Petter Northug számára valószínűleg ez lesz a legfontosabb versenyszám (a váltó mellett), hiszen elképesztő hajrábeli képességeit itt tudja leginkább kamatoztatni. Az elmúlt másfél évben ilyen típusú (tömegrajtos) versenyen gyakorlatilag verhetetlennek bizonyuló versenyző legfőbb erénye az, hogy a hajrában, az utolsó egy kilométeren belül képes a többiek számára követhetetlen „hatodik fokozatba” is kapcsolni. A mezőny persze ismeri a norvég klasszis képességeit, de ellenszere csak akkor lehet ez ellen, ha az olimpiai verseny során alkalmi érdekszövetségek is születnek. Az szinte biztos, hogy a férfi mezőny jelenlegi erejét ismerve egyedül senki nem tud ellépni a rendre 25-30 sífutót egészen a célig soraiban tudó főmezőnytől, de egy jó időpontban végrehajtott 4-5 fős szökés akár eredményes is lehet. A kérdés igazából az, hogy lesznek-e olyan versenyzők, akik merik vállalni a kockázatos szökést és tudnak/akarnak-e végig közösen dolgozni azért, hogy ne Northug maradjon a hajrára a legfőbb esélyes. Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy az előbbi kérdésre általában határozott nem a válasz, így a kis túlzással akármilyen csoportsebességet elbíró Northug esélyei roppant jók ebben a versenyszámban. Elképzelhető, hogy az is a szökések ellen szólhat, hogy talán sokan csak az ezüstérem megszerzésének reményével állnak oda a rajthoz, így a menet közbeni „akciózás” helyett inkább spórolni akarnak majd a hajrára. A svédek ebben a versenyszámban is jók lehetnek, az 50 km mellett várhatóan itt is elinduló Anders Södergren vagy Johan Olsson is dobogós lehet. A jó formában lévő olaszok (ha ott tudnak maradni az élen a klasszikus stílusú rész után) közül Giorgio di Centa és Pietro Piller Cottrer itt is esélyesek lehetnek, igaz Northugot azonos pozícióból indulva várhatóan egyikük sem tudná lehajrázni. Az évek óta tűzközelben lévő, a 2005-ös oberstdorfi vb-n éppen ebben a számban világbajnoki címet szerző Vincent Vittoz érzésem szerint ezúttal meglepetést okozhat.
Tipp: 1. Petter Northug (NOR), 2. Vincent Vittoz (FRA), 3. Anders Södergren (SWE)
További esélyesek: Giorgio di Centa (ITA), Matti Heikkinen (FIN), Eldar Roenning (NOR)
Csapat sprint – szabad stílus (február 22.)
A sprinterek számára egy újabb lehetőség a jó szereplésre és az éremszerzésre. Mivel az egyéni sprint versenyt klasszikus stílusban rendezik meg, ezért az inkább szabad stílusú sprintben remeklők erre a versenyszámra fókuszálhatnak elsősorban. Itt sokkal kisebb a norvégok esélye (ettől még persze simán nyerhetnek), az oroszok és az olaszok viszont annál inkább bizakodhatnak. Az orosz csapatban valószínűleg a bivalyerős Alekszej Petyukov lesz a befutó ember, őt kell megvernie majd a célegyenesben annak, aki olimpiai bajnok szeretne lenni. A német férfi sífutók idén még nem sok sikert értek el, a február elejére látványos formajavuláson átesett Josef Wenzl-el felállva azonban most akár meglepetést is okozhatnak. A svédek rengeteget fejlődtek a sprintekben az elmúlt egy évben, a finnek ugyanakkor inkább a hosszabb távokra koncentrálnak, így nem reális az ő éremszerzésük. Ez az a szám, ahol jól jöhetnek már a friss emberek, ilyen szempontból az oroszok, a svédek és a norvégok is jól állnak (népes csapattal utaznak Vancouverbe), így várhatóan ők el is viszik majd a dobogós helyezéseket. Pontos összeállításokban most még nem érdemes gondolkozni, bár a csapatvezetők fejében már nyilván összeálltak a sprint váltók, sérülés, formahanyatlás és sok egyéb dolog is közbejöhet.
Tipp: 1. Oroszország, 2. Svédország, 3. Norvégia
További esélyesek: Németország, Csehország, Olaszország |
