Én is rá tippelnék. De szerintem vannak még ezzel jó pár ezren rajtam kívül. Ha Kanada és téli olimpia, akkor egyértelműen egy jégkorongos. Ha jégkorong, akkor Wayne Gretzky. Ki más gyújtsa meg a vancouveri olimpia megnyitóján a lángot, mint a Kanadában félistenként tisztelt hoki zseni? Hivatalos bejelentés még nincsen az ügyről (miért is lenne, amikor a szervezők ilyenkor igyekeznek minden részletet az utolsó perceikig eltitkolni – általában persze kevés sikerrel), de a nemzetközi sajtóban Gretzky szinte az egyedüli reális tipp a feladatra. A „Great One” becenévvel is illetett jégkorongos amúgy „véletlenül” már éppen Vancouverben tartózkodik, ahol pénteken délelőtt édesapja, Walter is fut majd az olimpiai lánggal. A legendás „99”-es amúgy sokak véleménye szerint sportága egyik leghitelesebb nagykövete, és bár játékosként nem nyert olimpiát (1998-ban ott volt a csapatban), ő volt az egyik vezetője a 2002-ben Salt Lake Cityben győztes juharleveles együttesnek. A vancouveri szervezőkkel sem ápol rossz viszonyt a 49 éves egykori klasszis, amit jól mutat, hogy annak idején Prágában ő is ott volt a NOB helyszínről döntő szavazásakor és aktívan részt is vette a kanadai város prezentációjában.
A kását persze nem eszik ennyire forrón, lévén más országokban is van úgy, hogy a politika akár bele is szólhat a (fontos) dolgokba. Egyes hírek szerint ugyanis sokan nem nézik jó szemmel a Gretzky személye körül kialakult társadalmi közmegegyezést. Különösen a Heritage Ministry (talán Kulturális Örökségvédelmi Minisztériumának lehetne a leginkább fordítani) szeretne más irányú megoldást, amely a hírek szerint csak egymaga 25 millió dollárral támogatta az olimpiai fáklyaváltót és 20 millió dollárral járult hozzá a megnyitó ünnepség költségeihez is, így az egyik legnagyobb támogatója a vancouveri játékoknak. Ha hinni lehet a helyi lapoknak, akkor a minisztérium vezetése sokkal jobban örülne egy aboriginál (őslakos) fáklyagyújtónak, így adott esetben akkor sem szabad meglepődnünk, ha szombaton hajnalban a világszerte kevéssé ismert, egykori kajakos Alwyn Morris, vagy a sífutó Sharon Firth gyújtja majd meg a lángot. Az őslakosokat támogató ötlet amúgy nem újdonság, más kérdés, hogy a kanadaiaknak nincs olyan kaliberű ütőkártyájuk ezen a területen, mint 2000-ben Cathy Freeman volt az ausztráloknak…
A téli olimpiák történetében amúgy 1952-től kezdődően gyújtják meg a megnyitó ünnepség során az olimpiai lángot. A fáklyaváltó utolsó tagjaként futók között talán kevesebb ismert ember található, mint a nyári játékok alkalmával, de velük kapcsolatban így is jó néhány érdekesség akad. Az 1952-es oslói játékok alkalmával végig síelők, többnyire egykori legendás versenyzők leszármazottai vitték a fáklyát, végül aztán egy fiatal norvég mérnök Eigil Nansen gyújthatta meg a lángot, aki a legendás felfedező, Fridtjof Nansen unokája is volt egyben. A cortina d’ampezzói téli játékokon (1956) szegény Guido Carioli kis híján orra esett egy televíziós kábelben (nem figyelt rá, hiszen korábban nem volt televíziós közvetítés még), a háromszoros olimpikon gyorskorcsolyázó kezében lévő fáklyában azonban szerencsére a botlás ellenére sem aludt ki a láng, így kínos pillanattól menekültek meg az olasz szervezők.
Az 1976-os innsbrucki játékokon két ember gyújtotta meg egyszerre az olimpiai lángot. Azt a tényt akarták ezzel szimbolizálni az osztrák szervezők, hogy ekkor már másodszor járt náluk a téli olimpia. Ennek jegyében két külön fáklyaváltót is szerveztek, az egyik északról, a másik pedig délről érkezett Innsbruckba és a megnyitón találkozott a két váltó egymással. Az 1964-es olimpia két aranyérmese, a szánkós Josef Feistmantl és a síző Christl Haas gyújtották meg ekkor a lángot. Az 1980-as lake placidi olimpián egy civil, bizonyos Charles Morgan Kerr volt a váltó utolsó embere, az arizonai pszichológust fáklyavivő társai szavazták meg „befutó embernek”.
Az 1992-es albertville-i olimpia szervezői több szempontból is újítottak, a franciaországi helyszínre a Concorde repülőgép fedélzetén is utaztatott lángot végül a híres labdarúgó, Michel Platini gyújtotta meg. Az UEFA jelenlegi elnöke mellett akkor egy nyolc éves gyermek is ott állt a lánggal, aki máig a játékok történetének legfiatalabb lánggyújtónak számít. A 2002-es olimpián nagyot húztak az amerikai szervezők Salt Lake Cityben, akik elsőként jelöltek ki jégkorongozót a feladatra, mindjárt egy csapatra valót. Az 1980-as olimpián győztes amerikai válogatott (tán sokan emlékeznek a legendás, azóta „Miracle on ice” néven emlegetetett, a verhetetlennek hitt szovjetek ellen 4-3-as amerikai sikert hozó hoki meccsre) kapta ugyanis a felkérést. Négy évvel ezelőtt, Torinóban sokan biztosak voltak Alberto Tomba szerepvállalásában, ám végül a stadionba a lánggal érkező egykori síelő klasszis helyett a sífutó olimpiai bajnok Stefania Belmondot érte a megtisztelő felkérés az olimpiai láng meggyújtására.
A téli olimpiák eddigi lánggyújtóinak listája:
1952 - Eigil Nansen (síző)
1956 - Guido Caroli (gyorskorcsolyázó)
1960 - Kenneth Henry (gyorskorcsolyázó)
1964 - Josef Rieder (alpesi síző)
1968 - Alain Calmat (műkorcsolyázó)
1972- Hideki Takada (gyorskorcsolyázó)
1976 - Josef Feistmantl (szánkós) és Christl Haas (alpesi síző)
1980 - Dr. Charles Morgan Kerr (orvos)
1984 - Sandra Dubravcic (műkorcsolyázó)
1988 - Robyn Perry (12 éves iskolás – műkorcsolyázó)
1992 - Michel Platini (labdarúgó)
1994 – Haakon herceg
1998 - Midori Ito (műkorcsolyázó)
2002– Az 1980-as amerikai jégkorong válogatott tagjai
2006 - Stefania Belmondo (sífutó) |
