A vancouveri olimpia hatodik napján a biatlonos Tora Berger révén megszületett a norvég sport 100. téli olimpiai bajnoki címe.
A téli olimpiai játékok történetének eredményességi örökrangsorát Vancouver előtt 98 arannyal vezető norvégok Marit Björgen szerdai sprint sífutó sikere után értek a mérföldkőnek számító százas szám küszöbére. Amúgy már négy évvel ezelőtt, Torinóban tervezték elérni a mágikus számot, de akkor hiába szereztek összesen 19 érmet, csak a síelő Kjetil André-Aamodt és a síugró Lars Bystol tudott aranyéremmel zárni (ez a szereplés egyébként a 2002-ben szerzett 13 aranyérem után különösen nagy csalódásnak számított Norvégiában). Vancouverben viszont csak a nők 15 km-es egyéni biatlon versenyéig kellett várni a 100-as számra és arra, hogy kiderüljön, hogy a 28 éves Tora Berger lesz a norvégok Hegedűs Csabája...
A vancouveri megnyitó ünnepség napján mindössze négy olyan ország (Norvégia, Ausztria, Liechtenstein, Horvátország) volt, amely a téli játékokat tekintve eredményesebbnek számít, mint a nyári olimpiákon. Az országok rangsorát vezető norvégok számára azonban nem volt jó előjel a Kanadában rendezendő olimpia, hiszen az eddig megrendezett húsz téli olimpia során valamennyi alkalommal nyertek aranyérmet, kivéve az 1988-as, Calgaryban rendezett játékokon. Az immáron száz aranyéremben három sportág rendelkezik kiemelt szereppel, Björgen vancouveri győzelme már a 31. norvég sífutó aranyérmet jelentette, emellett gyorskorcsolyázásban (25 arany) és északi összetettben (11) szerepeltek még kiemelkedően. A norvég sport szinte valamennyi téli sportágban eredményes volt (kivéve a szánkó, bob és skeleton sportot, valamint a jégkorongot), ugyanakkor Tora Berger mostani győzelme így is csupán az első női biatlonos aranyuk volt.
Az eddig megnyert száz aranyéremből alaposan kivette a részét a sífutó Björn Dahlie, aki három olimpián szerzett nyolc arany- és négy ezüstérmével minden idők legeredményesebb téli sportolójának számít az olimpiákon. A norvég aranyak 5%-át a biatlonos Ole-Einar Björndalen szerezte, aki különösen Salt Lake Cityben volt elemében, ahol mind a négy lehetséges biatlon versenyszámban bajnoki címet szerzett. A 36 éves legenda a vancouveri mezőnyben is itt van még és bár az első két itteni versenyét elrontotta, nem kizárt, hogy zsinórban negyedik olimpiáján is képes lesz majd érmet szerezni. Szintén öt aranyérmet tett be a közösbe a sífutó Thomas Alsgaard, akiről még az a hír is járta, hogy esetleg benevezik a vancouveri 50 km-es versenyre. A 2003-ban visszavonult klasszis ugyanis készült az idei Vasa-futásra, de mivel a két futam időpontja üti egymást, végül utóbbin fog majd indulni. A torinói olimpia kapcsán már említettem Kjetil André-Aamodt nevét, a legutóbbi olimpián a norvég versenyző minden idők legeredményesebb alpesi sízőjévé vált, miután az olasz városban harmadszor is megnyerte a szuperóriás-műlesiklást (plusz nyert még egyet kombinációban is). A háború előtti évekhez köthető a norvégok ötödik legeredményesebb olimpiai versenyzője, a gyorskorcsolyázó Ivar Ballangrud, aki hét éremmel (közte négy arannyal) tett sokat hozzá az északiak eddigi remek szerepléséhez. Szintén gyorskorcsolyában aratta sikereit Johann Olav Koss, aki négy aranyérme mellett leginkább az 1994-es lillehammeri olimpiáról marad emlékezetes, amikor a három hosszabbik gyorskori számot egyaránt világrekorddal nyerte meg. A gyorskorcsolya sport számtalan hőst adott már a norvég sportnak, Koss is egy legendás előd, az 1952-es oslói játékokon parádézó és három aranyérmet szerző Hjalmar Andersen triplázást ismételte meg annak idején. Szintén három bajnok címet szerzett Thorleif Haug, aki a legelső téli olimpián, 1924-ben Chamonixban talán elsőként kapta meg a „síkirály” becenevet, amikor sífutásban és északi összetettben nyert aranyérmeket. Ja, a hagyományokra és a sikerekre különösen büszke norvégok nem feledkeznek meg egykori klasszisaikról, Haug, Andersen, Koss és Björndalen esetében is életnagyságú szoborral emlékeztek meg egykori otthonuk környékén Hamarban, Drammenben illetve Simostrandában.
Talán első hallásra meglepő lehet a tény, de a norvég női sport eddig mindössze egyetlen többszörös téli olimpiai bajnokkal rendelkezik, a legendás Sonia Henie 1928 és 1936 között zsinórban háromszor győzött női műkorcsolyázásban. Az eredményességi rangsorban rögtön egy sífutó (naná!) jön Henie után, a kilencvenes évek végének klasszisa, Bente Skari öt olimpia éremmel, közte viszont „csupán” egy arannyal rendelkezik. Egykori példaképét, Skarit most akár utol is érheti majd a négyszeres világbajnok sífutó Marit Björgen, aki az eddig két versenyszámban már két érmet is szerzett, így négy éremmel (közte végre a nagyon várt arannyal) bizakodva tekinthet a további négy vancouveri sífutó verseny elé. |
