Együnk, hogy fogyjunk!
Dénes 2009 tavaszán az egyik nordic walking túránkon
2009. május 24-étől számítom az új születésnapomat. Nem mintha szégyellnem kellene 27 évemet, de aznap határoztam el, hogy új életet kezdek. Az alábbi rövid gondolatok az én tapasztalatomat tükrözi, orvosi és dietetikusi szakvélemény nem támasztja alá, másnak lehet, hogy nem válik be.
Evő-szenvedélybetegnek minősíteném magam. Elismerem: szerettem enni, éjjel-nappal, finomat, jókat, rossz időben és hatalmas mennyiségeket. Emellett mozogtam is, de olyan sokat ettem, hogy a végére 141 kg lettem. Volt olyan nap, amikor 3-5 ezer kcalt fogyasztottam!
1. Mivel rettegtem/rettegek a jojó effektustól papírra összeírtam minden eddigi fogyókúrám kudarcait, mert legyen bármekkora elhatározásom, ha erre nem figyelek, újra 141, sőt, 180 kg is lehetek.
2. Megnéztem egy kalóriatáblázatot azért, hogy lássam mennyi minden finomság van. Bekarikáztam azokat az ételeket, amelyeket szeretek és viszonylag alacsony a kcal tartalmuk.
3. Elmentem az orvosomhoz és kértem egy teljes vér és vizelet vizsgálatot, beszereztem egy vérnyomásmérőt és egy mérleget.
Hogyan módosítottam a táplálkozásomat?
Feltettem magamnak a kérdést, mi a legfontosabb számomra? Az, hogy finomakat és sokat egyek. Rendben. Tegyük ezt. Szeretek és van időm főzni, imádom a zöldségeket és évek óta nem élek magyaros konyhán. Így hát olyan ételeket készítettem, amelyek sok ballaszt anyagot tartalmaztak, jól teleettem magam, de kalóriatartalmuk nem sok volt.
Annyi mindent eszem, hogy talán érdemesebb azt felsorolni, hogy mit nem eszem: kenyeret és péksüteményt (helyette puffasztott rizs/búza szeletet, vagy német bio rozskenyeret), tésztát, sajtokat, panírozott dolgokat. Korábban csak ezen éltem. Nem hiányoznak.
Amit nagyon ritkán eszek: krumplit, rizs, bulgur, hajdinakása.
Minden más jöhet, minden mennyiségben!
Mozgás
Életem egyik legrémesebb napja volt, amikor a szüleim elvonszoltak magukkal a Normafához. Botok, mászkálás, nénik-bácsik. Ez volt a Nordic walking. Két és fél év után, a János-hegyi kilátóhoz felszaladva mosolyogva nézem a szerpentint, ahol kezdetben minden kanyarban hosszan lihegtem, és gyűjtöttem az erőmet a továbbjutáshoz. Ma már ellépésben felszaladok.
A kudarclistán szerepelt az a pont: megunom a dolgokat. Ezért párhuzamosan más sportokat is elkezdtem a nordic walking mellett. Így rendszeresen úszom, kezdetben 800 m mell, ma már ez is 2000 méter, amelynek negyede gyorsúszás. Időnként squashsolok, de ezt még nem bírja a térdem. Új szerelmem a sífutás, de sajnos ezt nyáron nem lehet, azonban a sífutó táborban olyan jó kondira tettem szert, hogy amióta hazajöttünk, rendszeresen járok (igaz még csak gépeken) futni.
Az új életem része, hogy törekszem hetente 3-4x sportolni. Néha már magamra sem ismerek.
11 hónapja kezdtem, jelenleg 101 kg vagyok. Magas volt a húgysavam, alacsony volt a vas és HDL koleszterin szintem, magasabb volt a vérnyomásom (145-155/90). Mostanra minden adatom csodálatos, továbbra is kéthavonta járok laborba. Idén szeretnék még 10 kg-ot fogyni, hogy ősszel elmehessek és megvehessem életem első sífutó lécét, amit sajnos csak kilóra adnak."
